Múlt héten megkért Lódri Judit, hogy most csütörtökön, dec. 16-án helyettesítsem őt a délutáni bábelőadáson, a Vörösmarty téren. Kértem egy nap gondolkodási időt, de a szívem azonnal rádobbant. Jó idő eltelt azóta, hogy utoljára báboztam, s nagyon megörültem a lehetőségnek.
Így vasárnap, a KÖSZI-ben (Kőbányai Szabadidő Központban) tartott családi karácsonyi koncert után a bábcsoport többi tagjával kiautóztunk a XVI. kerületbe próbálni. Egész jól sikerült a próba, így Judit úgy találta, hogy elég egyszer-kétszer eljátszani. Az árnyjelenetet gyakoroltuk kicsit többet, mert azt különleges módon most az árnyháttér előtt kell játszani, mivel szabadtéren nem tudunk reflektort használni.
Tehát a próba rendben, jó hangulatban telt, és gyorsan végeztünk is. Ennek akkor örültem, mert megint 4 órát sikerült aludni vasárnapra virradólag, de másnap reggel (hétfőn) már kicsit bántam, hogy nem játszottuk el többször. Ezzel együtt próbáltam megnyugodni, és fejben átgondolni, mi miután következik, hol van nekem szerepem, mit hogyan kell csinálnom.
Ám az Úr másképp gondolta a dolgokat: hétfő délután felhívott Hugi, hogy a bábcsoportja egyik tagjának kislánya megbetegedett, nagyon magas láza van, így másnap nem tud velük tartani. Nem sokat gondolkodtam, természetesen igent mondtam, hiszen nem lehet lemondani az előadásokat. Az iskolák várnak minket, számítanak ránk. Úgyhogy nagy bátran belementem, hogy majd én megyek a bábcsoporttal, és eljátszom az "anyuka" szerepét a muppet részben, a tűzben megjelenő "angyalt", a menyegzőt tartó József és Mária közül Máriát, a szállást kérő Józsefet és várandós Máriát elutasító "gonosz asszony"-t, valamint a Megváltó születésének örvendező Józsefet.
Nagyon izgultam az első előadás előtt, s minden újabb előadás előtt, de mindig egy kicsivel kevésbé.
Azóta is csak ámulok az Úr szervezésén: én arra az egy csütörtöki előadásra készültem, de ő rajtam keresztül segített abban, hogy 3 iskolában sok-sok gyermek meghallhassa Isten üzenetét.
Csodálatos dolog bábozni a gyerekeknek. Annyira hálásak, úgy örülnek a bábelőadásoknak. Csoda jó volt hallani a paraván mögött, hogy egy-egy báb megjelenésére hogyan reagáltak, miként tapsoltak, örültek egy-egy dallal együtt.
És még fantasztikusabb belegondolni, hogy november vége, december eleje óta hány ezer gyermek láthatta, élvezhette ugyanígy a bábdarabot; hallhatta a világ Megváltója megszületésének történetét.
Mi ez, ha nem kiváltság részt venni ebben a munkában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése