Születésnapi gondolatok, 2011. június 09.
Nemrég vagyok túl a legutolsó szülinapomon ... nem árulom el, hanyadik volt :-)
Amúgy nem tulajdonítok nagy jelentőséget a szülinapomnak, de most érdekes gondolatom támadt, miközben hazafelé utaztam a villamoson. Hirtelen egy számvetés merült fel a gondolataimban. Rájöttem, hogy szinte minden, ami az életemben fontos, mérföldkő, áldás, az az elmúlt 5 évben történt velem. Nem becsülöm le azt sem, ami előtte történt. Sok jót tapasztaltam, tanultam gyermekkoromban a szüleim mellett, óriási örömként éltem meg testvérem születését, gyermekkorát. De mióta elértem a felnőttkort, egészen a 29. évemig valahogy mintha nem haladtam volna előre. Persze zajlott az élet, dolgoztam mindig is, szerettem is a munkámat, voltak barátaim, jártam egyetemre, de azok a fontos, komoly dolgok, amelyekre minden ember vágyik (diploma, család, otthon) valahogy nem jöttek össze.
Aztán 2006 februárjában megtértem. Megtudtam - mert elmondták -, hogy Isten él, kapcsolatba lehet vele lépni, nem csak úgy színleg, a vallás keretein belül, hanem tényleg, igazából, valóságosan. És Ő hallja az ember imádságait, a szívéből felfakadó sóhajokat, ismeri a ki nem mondott gondolatokat, valóságosan válaszol ezekre, de mindenekelőtt és felett SZERETI AZ EMBERT. Ez az Szeretet akkor - a döntésem következében - beköltözött a szívembe, és azóta is táplálja bennem az életet, bizalmat, szeretetet Őfelé és az emberek felé. Megismertem Istent. Nem máshogy, mint az Ő szavából, a Bibliából. Ami egy kissé sem idejét múlt, nem maradi, sőt!! Sokkal haladóbb gondolkodású, mint a bírálói gondolják. A mai napig élvezettel tanulom, hogy Isten mennyire másképp lát egy-egy helyzetet, mint az emberek. Ő sokkal több jót, életet, értéket fedez fel egy-egy olyan helyzetben, ami az átlagos embert már el is keserítheti. És ezt erősíti azokban is, akik hajlandók Őt megkérdezni egy-egy helyzetben.
Szóval Isten sokkal modernebb, okosabb, bölcsebb, intelligensebb, mint én (és még mások) valaha is gondoltam/gondolták volna. A szava mindig friss, naprakész, élettel és erővel teli.
Tehát az Isten melletti döntés után kezdett el megtelni élettel, erővel az életem. Akkor kezdtem el helyreállni. Lelkileg és egzisztenciálisan is. Alig 1 évvel a megtérésem után az Úr megadta, hogy be tudtam fejezni az egyetemet. És ez nem valami vallásos szöveg. (Ha érdekel valakit, szívesen megosztom a teljes történetet e-mailben, konkrétumokkal.) Valóságos segítséget nyújtott a vizsgáim megszerzéséhez.
A következő évben pedig megadta a társamat és az otthonunkat is. Akkor még Hugival volt közös a lakás, most már a férjemmel élünk ott. Csoda, ahogyan hozzájutottunk, csoda, hogy azóta is a miénk. A mai gazdasági helyzetben hónapról-hónapra történő csoda. Isten megtartó gondoskodása.
Ahogy felmértem ezeket a dolgokat, rájöttem, hogy egyedül Isten az, aki lépésről-lépésre viszi előbbre az életemet. Ő az, aki megadja a következő lépést, s nem akárhogy, hanem minőségi dolgokat ad nekem. Tudom, hogy ha Ő akarja használni a diplomámat, akkor használni fogja;
tudom, hogy a férjem mindig hűséges lesz hozzám, én is hozzá, nem csapjuk be egymást, nem titkolunk el semmit egymás elől, igazi szövetségesei vagyunk egymásnak, imádságaink által is tudjuk egymást segíteni, előmozdítani, a kapcsolatunk soha nem fog kiszáradni, unalmassá lenni (ez csak úgy lehetséges, hogy mindkettőnknek személyes kapcsolata van Istennel);
tudom, hogy Isten mindig gondoskodni fog a megélhetésünkről (én is betartom a szövetség rám eső részét (Malakiás 3,10; Lukács 6,38), az Úr is gondoskodik az Ő részéről.
Azt hiszem, ennek alapján bátran készülhetek és készülök is a jóra! Nem tudom pontosan, mit tartogatnak az előttem, előttünk álló évek, de tudom, hogy maximálisan megbízhatok Isten ígéretében:
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit."
Zsoltárok könyve 37,4
Advent Bécsben, 2010. december 05.
Hugival már évek óta terveztük, hogy elmegyünk a bécsi adventi vásárra, de eddig még nem jött össze soha. És igazat szólva mostanában már nem is fűztem hozzá sok reményt, tekintettel a decemberi szolgálatok sűrűségére. Így most váratlanul ért, amikor Zoli (férjem) váratlanul előállt az ötlettel novemberben: menjünk el 4-en Bécsbe, a kollégája és párja (én a feleségének hívom, mert össze akarnak házasodni), Zoli és én.
Először kicsit húzódoztam a dologtól, mert még a tervezett vasárnap hetében sem tudtam megmondani, hogy azon a vasárnapon nem akar-e egy bábcsoport az ajándékokért jönni, de végül úgy alakult, hogy zavartalanul elutazhattunk.
Nagyon jó hangulatú volt már az út is. A beszélgetés egy pontján Sanyi (férjem kollégája) kérdésére mesélnem kellett róla, hogy pontosan mi is a munkám. Ennek a kérésnek nagy örömmel engedtem, és elmeséltem, mivel is töltöm szorgos napjaimat. Közben persze nem mulasztottam el belecsempészni az evangéliumot a mondandómba.
Az autópályán egyszer csak egy tejfehér ködfelhőbe kerültünk. Alig lehetett látni 10-15 méterre. Gondoltuk: "Na, így elég lassan fogunk tudni haladni". De ekkor Zoli gyorsan elkezdett imádkozni, hogy tisztuljon ki az idő. És az Úr valóságos csodát tett! Alig 1 perccel azután, hogy Zoli befejezte az imádságot, hirtelen véget ért a felhő, és csodálatos tiszta időben folytathattunk az utunkat.
Amikor megérkeztünk Bécsbe, megint éreztem azt a fura érzést. Talán Te is érezted már, hogy minden városnak van egy sajátos hangulata? Kevés alkalmam volt külföldön járni, de valahogy minden helynek van egy sajátos, ismeretlen, de nem kellemetlen illata-íze számomra.
Érkezés után - hála az Úrnak - igen hamar találtunk egy jó parkolóhelyet. Szerintem ez csoda ilyenkor. Aztán nekiindultunk felderíteni a város különböző pontján lévő vásárokat. Sajnos, az első helyszínnek, ahol voltunk, nem tudom a nevét. Csak azt tudom, hogy 2 gyönyörűséges, kupolás résszel rendelkező épület között volt felállítva a sok hangulatos bódé. És persze ennek a résznek is valami Weinnach...dorf volt a neve.
Nagy érdeklődéssel vágtunk neki a nézelődésnek. Néha kicsit különváltunk Sanyitól és Krisztától, de igyekeztünk soha nem szem elől téveszteni egymást. Ami tetszett: olyan furcsa, forgatható, lelógatós akármik, amik a pörgetés hatására 3D hatást keltettek. Illetve volt egy árus, akinek a portékája Zolit és engem is lenyűgözött. Bőr borítású naptárakat, naplókat kínált. A kirakott darabok egyediek és ötletesek voltak, egyik-másik a múlt század hangulatát idézte. Ezen a vásáron láttam marionett-bábukat is, köztük Hurvinyeket is. Azt kell mondjam, nem voltak olcsók.
Az ittjártunkat követő kedden beszélgettem az egyik bábcsoport vezetőjével. Ő elmondta, hogy ezen a vásáron látott mupett bábokat is, egy bábdarabot adott elő egy csapat. Elmondása szerint gyönyörűek voltak a bábok. Sajnálom, hogy nem láthattam. Lefotóztam volna, és hazahozom, hogy megmutassam a többieknek.
Az a helyzet, nem tudom, mennyi időt töltöttünk itt. Valahogy egyikünk sem nézte az óráját. Ez egyébként jellemző lett az egész napra. A tervem szerint 8-kor indultunk volna tőlünk, és délután 17-18 órára hazaértünk volna. Ebből az valósult meg, hogy Sanyiék a megbeszélt időpontra értünk jöttek, de mivel előző este (jobban mondva aznap éjjel) későn kerültünk ágyba, nem ébredtünk fel az 5 órai ébresztőre, csak 6-kor ébredtünk tudatunkra. Volt kapkodás!! :-) Szendvics- és teakészítés, fürdés, hajmosás, meleg ruhák kiválasztása... de ügyesek voltunk, mert csak egy kicsit kellett ránk várni. De most vissza Bécsbe...
Tehát az első helyszínt valamikor otthagytuk, és elindultunk egy másik helyszín felé. Útközben sem tudtam mást csinálni, mint amit Bécsbe érkezésünk óta tettem: gyönyörködtem az épületekben. Mivel sajnos nem értek az építészethez, így nem tudom megmondani, milyen stílusban épültek, de számomra lenyűgözőek voltak. Mint nálunk Budapesten, az V. kerület szívében, azok a nagystílű régi, gyönyörű épületek. Sok fényképet készítettem róluk, igyekszem hamar idetenni néhányat.
A második helyszín nem sokban különbözött a másiktól. Talán nagyobb volt egy kicsit, fura alakzatban terült el, úgyhogy figyelni kellett, hogy melyik "utcácskákat" láttad már, s melyik vár még felderítésre. Emellett is egy gyönyörű, gazdagon díszített épület állt. Azt sajnáltam, hogy nincs velünk valamilyen térkép vagy egy helyismerettel rendelkező kísérő, hogy elmondhatná, miket látunk. De persze így is jó volt minden :-)
Sok mindent nem vásároltunk. Zolinak vettünk egy dorombot (kép itt: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Maultrom_2a.jpg&filetimestamp=20050903201417), megvettük Hugi ajándékát (nem árulom el mit, mert lehet, hogy ő is elolvassa a blogot :-), és ittunk egy forralt bort, miután már a csontjainkban éreztük a hideget. A forralt bor az én ötletem volt, s bár Zolival megfeleztünk egy adagot, már az első néhány korty után megbántam a választásom, ugyanis tele volt alkohollal. Vagy én emlékszem rosszul az eddigi életemben elfogyasztott csekély mennyiségű forralt borra vagy ez volt másképp elkészítve: iszonyú alkoholos volt....brrr... Komolyan mondom, úgy fejbe vágott, hogy hosszú percekig csak kerestem, hogy merre van előre. Utálatos érzés volt! Ám a bögre, amit vele együtt kaptunk, tetszik, és az a miénk is lett. Egy kedves emlék erről a napról.
Ami még sajátos volt a napban: vasárnap nincsen nyitva semmilyen üzlet a városban, csak a kávéházak, McDonalds-ok. Azok pedig csurig vannak.
Az időtlenség érzésével teli nap is véget ért egyszer: a lenyugodni készülő nap és a hideg eszünkbe juttatta az időt. Végül negyed 5 volt, hogy beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. 8 körül értünk haza. De tudom, hogy nem lehetett rövidebbre venni ezt a napot.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy láthattuk ezt is!
És akkor az ígért fotók. Először az épületek:
 | ||||||||
| Ez a Parlament (a falon látható a felirat). |
Most a csapat:
 |
| Kriszta és Sanyi |
 |
| Sanyi és Zoli, a kollégák |
 |
| A mindig derűs Zoli :-) |
 |
| Zolim a Parlament előtt. |
 |
| Zoli a hangszereket nézegeti. |
 |
| És megvette!! :-) |
 |
| És megszólalt! Jól szól! |
 |
| Naaaa, ki kutat a táskámban?! |
 |
| Zoli és az óriás karácsonyfa |
 |
| Én, a frissen vásárolt karácsonyi terítőnkkel |
 |
| Végre egy közös kép :-) |
Most pedig azok az érdekes dolgok, amiket láttunk a vásárokban:
 | |
| Betlehemi jászol |
 |
| A klasszikus hógömb sok verziója. |
 |
| Karácsonyi díszek és üdvözlőlapok természetes anyagból (fa) |
 |
| Mintha a golyók le-fel mozognának, pedig nem is. |
 |
| Hangulatos kisvasút a vásári forgatag mellett |
 |
| Naggyon hangulatos körhinta. Elképesztő jól néztek ki ezek a játékok, elképesztő drágán. |
És még egy elképesztő dolog. Egy utcai "újságárus" oszlop, ahonnan bárki kiveheti az újságot, az árát pedig a felette elhelyezett becsületkasszába kell betenni. Nagyon tetszett. Bárcsak itthon is lenne (lehetne) ilyen.
MM (Mennyei Megmentés)
Kb. másfél hete csodálatos mennyei megmentésben volt részünk.
Zoli munka közben belezuhant egy tátongó aknába. Ahogy elmesélte, valami nehezet cipeltek a kollégáival, és egy pillanatra nem figyelt, hova lép, és már kész is volt a baj. Azt hiszem, nagyon finomítva mesélte el, de világossá vált: az Úr mentette meg az életét!
Istennek hála, még egy karcolás vagy zúzódás sem volt rajta. Ez igazi csoda!
Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest válaszottad a te hajlékoddá:
Nem illet téged a veszedelem, és csapás sem közelget a sátorodhoz;
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Zsoltárok könyve 91,9-12
Gyülis tábor, jún 30. - júl. 10.
A gyülekezeti tábor az előző két évtől eltérően most nem Fadd-Domboriban volt (ahol retttteentően élvezem, hogy 5 perc alatt a parton lehetek, és ezért reggel, délután, este úszhatok), hanem Velencén, egy kempingben. Igaz, nagy és gyönyörű fák voltak a területen, de így visszatekintve ez nem tudta pótolni a Duna hiányát.
De mondom, ami jó volt: eléggé fáradtan, lelkileg kimerülten mentem a táborba, és nagyon vártam, hogy Istentől valami újat kapjak: új lendületet, ötleteket, frissességet..valami tervet, ami mozgásba hoz és mozgásban tart a következő évben is. .... Ez még nem a jó része! :-) Bár jó volt ilyen állapotban menni, mert így sokkal tudatosabban figyeltem a Biblia mondanivalójára. Szinte éhesen vártam, hogy az egyik igevers megszólítson.
Zolival úgy döntöttünk, hogy sátorban fogunk aludni, mert a házban való alvás kicsit drága lett volna nekünk. Vettünk egy klassz sátrat, olcsón, 4 személyeset, amiben rajtunk kívül a sok cuccunk is elfért (a 'sok' az enyém volt természetesen). Leterítettünk polifómot, hálózsákokat, pokrócot, és kényelmes fekhely lett belőle. Egész megszoktam a tábor végére. Ha nem kellene négykézláb közlekedni ki-be, hosszabb távon is el tudnám viselni.
 |
| Az előtérben a Moravek-lak |
Tetszik nekem ez a kis gép, amit a nászút alatt vettünk. Még nem ismerem eléggé, így néha fura dolgokat produkál a kezem között, de a lelkesedésem pótolja a hiányomat, így mostanában annyi fénykép készül, mint az elmúlt 20 évben összesen sem. http://picasaweb.google.hu/103471306956005333789/2010GyulisTabor#
És hogy ne hagyjalak válasz nélkül, kedves Olvasó, az Úr megadta az új ötleteket, ajándékot, buzdítást ahhoz, hogy megerősödve, megújulva kezdjek neki az előttünk álló új tanévnek (bábidőszakoknak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése