Évnyitó

Tegnap délután Annamarival, a húgommal mentem el egy, a kerületünkben található általános iskolába, hogy segítsek neki az évkezdő szülői értekezletek látogatásában. Ilyenkor pár szóban bemutatja a Palánta Gyermek-Lélek-Mentő munkáját, és meghirdeti a bibliaórák lehetőségét a szülőknek.

Annamari, nagyon komolyan

Miközben Annamari - az első két osztályt az igazgatóval (helyettessel?), a többit egyedül - végiglátogatta, a folyosón vártam, és imádkoztam, hogy az Úr adjon neki bátorságot, bölcsességet a szóláshoz. Közben gyerekek játszottak a folyosón, a szüleiket várva. Két fiú közülük hajmeresztő mutatványokat vitt véghez a lépcsőkorláton, amit egy darabig szó nélkül néztem, de miután megvárták, hogy az őket figyelmeztető tanárnő eltűnjön az egyik osztályterem ajtaja mögött, és aztán mosolyogva folytatták a dolgot, már inkább rájuk szóltam. Igyekeztem higgadtan beszélni, megtisztelve őket is. Az egyikük viszonylag gyorsan vette a lapot, a másikkal még egy pár szót kellett váltani, de hála Istennek utána ő is abbahagyta.

 

A beszélgetésünknek azonban volt 3 kis tanúja, 3 harmadikosztályos gyermek, 2 élénk lány és 1 nagyon komoly tekintetű, szótlan szőke kisfiú. Nem szóltak egy szót sem, csak nagyon figyeltek a fiúkkal való beszélgetésemre. Mikor a feszültség megszűnt (a szituációval együtt), mindenféle játékot próbáltak kitalálni az iskolafolyosón, hogy elüssék a várakozás idejét valahogy.

Én közben elkezdtem nézelődni a folyosón elhelyezett, a gyerekek által készített plakátok között. (Közben nagyon figyeltem, mert éreztem, hogy valami történni fog a gyerekek és köztem.) Volt ott egy sorozat festmény, amelyeknek nagyon szép színük volt. Gondoltam, lefotózom azokat is (már írtam korábban, hogy a tavasszal vett fényképezőgép előcsalogatta belőlem a fényképészt. Azóta szinte mindenhova viszem magammal a kis masinát, és hol jobb, hol rosszabb képeket csinálok vele, de mindig nagyon élvezem :-)

Tehát elkezdtem megörökíteni a festményeket, ami bizony már nagyon kíváncsivá tette a 3 gyereket. (Nagyon édesek voltak, ahogy kis csoportba tömörülve, közel állva egymáshoz kíváncsian figyelték mit csinálok.) Nem kellett sok idő, már jöttek is kérdezgetni: "Mit csinálsz?"

Utána megmutatták azokat a rajzokat a falon, amiket ők készítettek. 

Tomi rajza a helyes és helytelen táplálkozásról

Természetesen azokat is lefotóztam. Közben megkérdeztem tőlük, hogy láttak-e már bábelőadást itt az iskolában? Kiderült, hogy sok bábdarabot láttak, csak úgy sorolták a címeiket: Panov apó, Petike eltűnik, Városi nyúl tévedése, A ravasz rokon.

A lányok, Niki és Bogi rajzai

Nagyon felkeltette az érdeklődésüket, amikor elmondtam, hogy bizony szoros kapcsolatom van Kacsa Klotilddal. Azonnal megkértek, hogy mondjak valamit kacsa hangon :-)

Kérdezték, hogyan készülnek a stúdiós felvételek: tágra nyílt szemekkel hallgatták.

Az egyikük, Niki, elég sokat tudott a Bibliáról, ismerte a történeteket, elmondása szerint régebben gyülekezetbe is járt. A másik kislány, Bogi, és a hallgatag kisfiú, Tomi még nem hallottak Jézus megváltó áldozatáról. Amikor erre terelődött a beszélgetés, Bogi kíváncsian tette fel a kérdéseit, amire igyekeztem úgy válaszolni, hogy egy alsó tagozatos gyermek is megérthesse, de rájöttem, hogy ez bizony nem is olyan egyszerű. Be kellett látnom, hogy néha nem lehetnek könnyű helyzetben a gyermektanító munkatársaim, amikor ilyen komoly kérdésekre kell válaszolniuk gyermeknyelven.

Nagy hálával és örömmel a szívemben jöttem el az iskolából. Örültem, hogy a gyerekek ennyire érdeklődtek Isten iránt. És nagyon hálás voltam Istennek, mert az egyik kislány anyukája már a folyosón mondta, hogy ő beíratja a kislányát bibliaórára.

Remélem, a másik két gyermeknek is lesz alkalma még az idén közelebbről megismerni a Biblia Istenét, igazságait, hogy védve legyenek a rossz döntésektől.

Este értem haza (az évnyitó után jött még a bevásárlás), de mivel a férjem frissen készítette a krumplipürét, muszáj volt hozzá nekem is valami finomat csinálni. 

S az étel még szép is lett: egy patisszont megpucoltam, tetejét, alját laposra (egyenesre) levágtam, így lett egy kis talpa, derékban kettévágtam, belsejét kiszedtem, így kaptam 2 virágalakú tányérkát, amibe pirított hagymával, fokhagymával, paradicsompürével, sóval, borssal készített darálthusi került, és az egész ment a sütőbe. Egész jó lett, és milyen különlegesen nézett ki! :-)

Készülődés a bábkonferenciára

Bizony, alig egy-másfél hónap, és máris itt a karácsonyi bábos missziót bevezető konferencia. Tele vagyok tervekkel, de most nem fogok hibázni azzal, hogy 'én' akarom megoldani emberi erőből, hanem hagyom, hogy mindent Isten tartson a kezében. Folyamatos kapcsolatban vagyok vele :-) - imádkozom -, és hiszem, hogy Ő meg fog minket, valamennyi bábos munkatársat áldani azzal, hogy megerősít és bátorít minket, mennyei védelemmel vesz körül, és olyan dolgokat jelent ki nekünk, amit nem tudhatunk (Jer 33,3). Hát nem fantasztikus, hogy az ember a Főnökök Főnökével lehet ilyen bizalmas kapcsolatban? :-)

Izgalmas a mai nap, mert talán ma már eldől végre, hogy hol lesz a bábkonferenciánk. 2 hely jött szóba, az egyikről még várom a választ. Ez utóbbit még nem ismerem a bábkonferencia szempontjából, ezért ha végül is ott leszünk október 09-én, oda még el is kell mennem, hogy megnézzem, mit hogyan tudunk elhelyezni (nehogy azt gondoljátok, hogy 'vakon' lett kiválasztva. Gyuri és Anna, a vezetőink már jól ismerik a helyet, ők megbíznak benne, így mertem belevágni)... Szóval ebből a szempontból is izgalmas számomra a mai nap!

Nemrég volt itt Anna, a művészeti vezetőnk, és átnéztük a legutóbb gyártott bábokat. Nagyon édes sünik, nyuszi készültek, szépséges, csillogó tavak, és szép, színes bokrok piros bogyókkal (Lehet, hogy csak én látom bele, de olyan szép őszi hangulatuk van. Egyébként reggel, ahogy jöttünk be Zolival, már láttam a néhány szép, rozsdabarna koronájú fát. Lassan belopakodik az ősz. Nemcsak a reggeli hűvösség jelzi, hanem már kezd megjelenni a falevelek színében is, amit én nagyon szeretek. Majd megpróbálok megszervezni egy kis családi /Zolis/ sétát a közeli erdőben, és akkor majd fotózok is.)  Most már vihetik a fiúk a raktárba a bábokat, hogy ott várakozzanak, amíg a leendő gazdáik értük nem jönnek.

Nagyon örülök annak, hogy már több bábcsoport jelezte, hogy mindenképpen részt akarnak venni a konferencián. Őket gyorsan össze is írom, hogy a későbbiekben ne küldjek nekik emlékeztető e-mailt, sms-t.

Még sok-sok teendő van a konferencia körül, úgyhogy el is köszönök, megyek vissza a munkához....

Munkatársi hétvége Ruzsinán

Augusztus utolsó hétvégéjét néhány nappal kibővítve egy csodálatos helyen töltöttük Szlovákiában.

A 4 nap célja az volt, hogy megerősödve, felkészítve induljunk neki az előttünk álló tanévnek.

Sokat táplálkoztunk az igéből.
Jó volt megerősödni Isten szeretetében és akaratában. Abban, hogy az Ő terve az ember megmentése, kiszabadítása a halálból, a nyomorúságból, a szükségekből.



Bár sokat ültünk egy teremben, ez egyáltalán nem volt unalmas számunkra.

Hálásak voltunk Istennek a lehetőségért, a csapatért, a gyönyörű környezetért, a tóért és a biciklizésért. (A biciklizésről B. Kováts Eszter blogján olvashattok részletesebben: berzsankovats.blogspot.com)

 

 

S mintegy koronaként felkerült a hétvégére, hogy a kedves fiatal hölgy, Laura, aki - többek között - a büfében dolgozott ottlétünk idején, az utolsó délutánunkon elmondta a megtérők imáját, és örök életet kapott az Úrtól. Csodálatos Istenünk van!